A Hangvilág hírleveléből értesültem arról, hogy létezik egy cimkéző toll. Így utólag bevillant, hogy korábban hallottam erről, de mivel nem volt elérhető, nem foglalkoztam vele különösebben. Kovács Zolit egyből fel is hívtam, hogy a reklámszövegen túl meséljen nekem erről, majd meg is egyeztünk, hogy beszerzek egyet hamarosan.
Előzetesen csak tervezgettem, hogy mire fogom használni. Én nem nagyon főzök, max teát, abból viszont nagyon sok féle van otthon. A nevük, összetevőik pedig hosszúak ahhoz, hogy Braille cimkézővel jelölgessem meg őket. Ezen kívül rengeteg technikai kütyü vesz körül, amiről jó lenne tudni, hogy pontosan milyen tipus, mikor lett véve, mennyi garancia van rá. Külső háttértáraknál méret, és hogy milyen témakörben mentek rá adatokat. Ezek nagyon fontos információk, ha az embernek számtalan adathordozója, eszköze van. Nem beszélve a rengeteg cd és dvd-ről, ami a polcaimon sorakoznak. Leginkább azért sem hallgatom őket, mert lusta vagyok megkeresni. A Braille cimkézővel pedig az egy harmadán nem jutottam túl – lusta vagyok én ehhez. Úgyhogy ilyenek forogtak fejemben, miközben már-már a családom agyára mentem, amikor vasárnapi vendégeinket szolgáltam ki kávéval, és bizony mindenki mást kért. Én meg nem tudtam hirtelen, hogy melyik dobozban melyik kávé lakik. Mindenre „ha lenne cimkéző tollam” sóhallyal átadtam valamely körülöttem álló látónak az olvasni valót.

Zolival ma kiegyeztünk, hogy átadja nekem a tollamat. Míg vártam, elkezdtem kutakodni a neten utána. Megnéztem az RNIB honlapján. Ott egyből rátaláltam a termékre, használati útmutatót gyorsan letöltöttem. De nem olvastam el, mert szándékunk az volt Zolival, hogy mit tudok kezdeni vele magamtól, mindenféle segítség nélkül. Azért készenlétbe tartottam a doksit, hátha rászorulok valamely pillanatban.

Végre csönget Zoli, kezembe nyomja a dobozt. A doboz könnyű, műanyag. Lohol is tovább, de megígérem neki, hogy beszámolok a sikerekről és kudarcokról.

Izgatottan leültem, és bontogatni kezdtem. Nem tudom ki hogy van vele, én mindig imádom kiemelni az új elektronikai kütyüeimet a dobozukból. Az első érintés már-már olyan, mint amikor először adok vagy kapok puszit egy csinos lánytól. Meghitt pillanat ez egy a technika iránt ilyen mértékben elkötelezett embernek, mint én.
Kicsit meglepődtem. Toll? Ahhoz képest nagy. De azért megmagyaráztam, hogy miért ekkora. Azért ebbe komoly elektronika van, meg elem, meg mindenféle, amiről nem tudunk. Kb akkora, mint a kőművesek tolla.
A leírás nélkül kezdtem el nyomkodni. Ha azt mondanám, hogy egyből rájöttem a kezelésére, akkor hazudnék. Nem tudtam bekapcsolni. Azt azért feltételeztem, hogy az egymás alatt lévő gombok közül valamelyik végén van a power gomb, de hogy alul vagy felül, azt nem tudtam. Nyomkodtam én mind a kettőt, de semmi. Kicsit önmagamban csalódva behívtam a leírást, és gyorsan, a címsorokon ugrálva megtaláltam az eszköz bekapcsolásának módját. Hümm. Igen! Kb öt másodpercig kell nyomni a power gombot. Hát jó. Nyomtam addig. És életre kelt! Hangjelzéssel adta tudtomra, hogy harcrakész.

Mielőtt bármit csináltam ovlna vele, a dobozban jobban szétnéztem. Megtaláltam az USB kábelt, a nyakpántot, és egy zacskóban a cimkéket. Ebből láttam, hogy milyen kis picik a kerek cimkék, teljesen alkalmas bárminek a felcimkézésére. Kb egy centi átmérőjű. Aztán ahogy jobban tapizom a dobozt, rájöttem, hogy „mintha itt a csomagoláson lenne ilyen címke”. Pont olyan kerek kiemelkedések vannak a csomagoláson, mint amekkorák a kerek cimkék. Odatartom az egyikhez a tollat, és megszólal. Úh. A kézikönyv egy fejezetét kezdi el darálni. Végignézem, négy címke van. Hát akkor az elsőhöz odaérintem, erre abbahagyja amit eddig szövegelt, és elkezdte az új cimkét „olvasni”. A felvétel készítést tudtam meghallgatni legelősször, aztán végig mentem a négy cimkén. Mindet meghallgattam. Képet kaptam arról, hogy mi micsoda a tollon. Hogyan kell kinyitni a csatlakozókat rejtő védőlapot, melyik gomb micsoda, stb. A „hangjegyzetek” be is mutatják a toll használatát, legalábbis a hozzájuk tartozó hangjelzéseket is lejátsza. Nagyon tetszett ez a megoldás.
A mode gomb volt kicsit homályos nekem. Ezért ezt elolvastam a kézikönyvből is. Ott írja, hogy 8 előre felvett címke van. Négy elől, és négy hátul. Megtaláltam a többit is, így azt is meghallgattam.
A mode gombbal három mód közül lehet választani. Mode 1 a felvétel és saját címke lejátszás, Mode 2 az előre felvett cimkék jobb minőségü lejátszása, Mode 3 pedig az mp3 mód.
Így minden tisztázódott bennem ezzel kapcsolatban is.

Munkám és életvitelem során gyakran szükségem van gyors hangjegyzetek rögzítésére. Erre a címkéző toll végső soron alkalmas. Általában az ember egy adott helyen dolgozik, vagy náll avan a laptopja, stb. Nekem van a laptopomhoz egy kis álvány, amin kényelmes a laptopozás, és valóban mindig velem van. Erre ráragasztottam hat cimkét, így hat gyors feljegyzésre van módom, ami több is, mint szükséges.

Első tapasztalataim ilyenek. Konklúzióként elmondhatom, hogy egy hasznos, jól kezelhető, egyértelmü eszközt kap az ember a kezébe. Csak javasolni tudom mindenkinek, akinek olyan, vagy hasonló problémákat kell nap mint nap leküzdeni, mint amiket fentebb írtam.